Dragonits Tamás mesélt a Lechnerben

Tegnap este, a Lechner Tudásközpont „Fehér köpeny és rajzasztal” sorozatának első beszélgetésén Dragonits Tamás telt ház előtt helyezte személyes megvilágításba az 50-es, 60-as évek magyar építészetét, műemlékvédelmét. Az építészettörténeti témájú szakirodalomból - részben - ismert alkotások és események attól válnak érthetővé és igazán értékelhetővé, hogy láthatóvá válik mögöttük az emberi szál, a privát, megélt történelem.

Tamás emlékezetszilánkjai úgy kerülnek a helyükre a kor építészetében, hogy közben vidám anekdotákban öltenek testet a sokszor valójában keserű történések: szinte látjuk Tamással együtt a szomszéd íróasztal mellől a háború után kegyvesztetté vált, egyetemi katedrájától megfosztott, egyszerű KÖZTI-s tervezővé „lefokozott” Kotsis Iván professzort, amint dühödten lecsapja a telefont, miután a kagylóból az hallatszik: „…és maga építész…?!” Mindezt azért, mert nem hajlandó odaadni az általa csak pár évvel korábban tervezett, élete fő művének tartott, és még teljesen el sem készült Regnum Marianum templom tervrajzait, hogy könnyebb legyen az új Felvonulási tér „útjában álló” épület bontási terveit elkészíteni. De hasonlóan szürreális képsor, amikor Csemegi József próbálja úgy megmenteni az ostrom során megsérült, de még helyreállítható Kapisztrán téri helyőrségi templomot, hogy deszakralizálására tesz javaslatot. A kérdésre pedig, ami azt firtatja, hogy milyen egyéb funkcióra lenne alkalmas, azt válaszolja, hogy lehetne például pantheon, és halála után Rákosi Mátyás is oda temetkezhetne. Ma már tudjuk, nem lett se pantheon, se más, Rákosi elvtárs úgy döntött, kettejük közül a templomnak kell menni előbb…

Ezek a történetek mutatják meg őszintén, milyen is volt az a közeg, amiben a ma is meghatározó épített környezetünk jelentős része megfogant. A kor számtalan szereplőjének megélt és elbeszélt személyes történelme rajzolja ki, noha sokszor hiányosan vagy homályosan, mégis hitelesen a történelem valódi természetét. Reméljük, hogy a beszélgetéssorozat elkövetkező estjeinek vendégei is ugyanilyen érdekes és egyedi anekdotákkal, személyes visszaemlékezésekkel fogják kontextusba helyezni a magyar építészet félmúltjának történetét. Köszönjük az első est vendégének, Dragonits Tamásnak és mindenkinek, aki eljött! Találkozunk két hónap múlva, januárban!

Fotó: Lechner Tudásközpont / Kis Ádám